Július 20., szerda:
Ébresztő: Lopták a szőlőt és nem volt csősz, így rohanni kellett a csűrig, hogy legalább egy szőlőfürtöt megmentsenek a szüretelők. A legényeknek nagyon nehezen ment a felkelés az ágyból, csak a Koppány őrs szerzett egy fürt szőlőt. A zászlófelvonás után újra hallottuk, hogy „Gyönyörű, szép, ragyogó napra ébredtünk…” Lisa néni nagy, egyre nagyobb csodálkozására, ilyen még nem volt Fillmore-ban.
Hiába sütött a nap, nem lehetett sokáig élvezni, iskolába kellett menni, munkába indulni mindenkinek. Rengeteg volt a seregély, és elaludt az öreg csősz, és a vincellér is eltűnt. Várt ránk a körmenet, a szüreti bálra való meghívás és a szüreti dal tanítás: „Ősszel érik babám a fekete szőlő…” Ének és tánclépés, szőlőkoszorú és meghívó, jó kedv és készülődés, ez volt a meghatározó a délelőtti úton.
Ebéd után roham készülődés a strandra, mert a bálba tisztán, fényesen kell menni, és hol lehet jobban tisztálkodni tömegesen, hanem a Letchworth állami parkban. A sárga iskolabusz előállt. Szerencsére nem dörgött, nem villámlott, a klórszint is megfelelt, és így lehetett fürdőzni mindenkinek. A fagyi mennyei volt. A szüret zajlott. Visszatérve a táborba ismételni kellett, befalni a gazda ünnepi vacsoráját, felköszönteni a szülinaposokat, és kicsípni magunkat a bálra.
Utolsó percekben a csűr megtelt szőlővel, a táncmester is megérkezett, indult a zene, „Icike, picike, mit csináltál az este…”. Jött a falu bírója, a házigazda és a szüretelők, hogy megadják a módját a szüreti bálnak. Döngött a padló, lopták a szőlőt, sok dolguk volt a csőszöknek. A szőlőből must lett. Mire észrevettük, elillant az idő, és már énekeltük is „Haza is kéne már menni…”
Hol volt bál, hol nem volt, igaz sem volt. Takarodó a barakba, nehéz volt a mulatozó népet elcsendesíteni, de ezért jönnek az öregek mesét olvasni.
„Én Istenem, jó Istenem,
lecsukódik már a szemem,
de a Tiéd nyitva Atyám,
amíg alszunk, vigyáz reánk.”
Borbándi Erika
No comments yet.